Receptkönyv és csók

David Yates rendező, háta mögött az egész roxforti Varázslóiskolával, azt ígérték a bűbájtól homályosan látó nézőiknek-olvasóiknak, hogy a fokozódó izgalom és látvány mellett végre megjelenik a csók. A csók, amely széles vásznon a kamaszkor utolsó álma, így hát némi túlkoros túlmozgással, de izgatottan én is besettenkedtem a moziba.

A Félvér Herceg…az alcím is azt sejteti, bizony itt vér lesz és gonoszság. Még jó, hogy lovasiandrásos szuperhősünk, Daniel Radcliffe, mezének hátán Harry Potter felirattal, most is jó formába van.

Úgy látszik, a világválság elérte Roxfortot is, mert a helyzet fokozódik, egyre több dementor és halálfaló bulizik a városban a felperzselt föld taktikájával, ami miatt még a suli igazgatótanácsa is összeült. Áruló van a csapatban.

Varázsló létükre lassan kapcsolnak, gondoltam, illetve gondoltam volna, ugyanis a figyelmemet nem a dramaturgia kötötte le, hanem a kép és a látvány. Az első tíz perc három D-ben megy, mozi-szemcsivel, kezedben popcorn, de nem eszel, mert attól félsz, hogy behánysz az ülés alá, akkora a három dimenzióban történő égből földre zuhanás. Hiába vagy tapasztalt ufó a moziban, akkor is félre húzod a fejed a vaskandeláber elől, mert van benned életösztön. (Bennem alig, így nem emeltem el a buksim, s az is jó érzés, ha nem koppan, és nem halsz bele.)

Tovább