A mi nap kezembe akadt a svéd filmgyártás és svéd bestseller lista egyik gyöngyszeme. Hallottam már Stieg Larsson millennium trilógiájáról, de valahogy nem fogott meg a történet, hogy könyvben el is olvassam, így mondhatjuk, hogy szüzen ültem le és néztem meg az első könyvből készült filmet.

A történet egy újságíró nyomozását mutatja be, akit legutóbbi tényfeltáró riportja után rágalmazásért elítélnek, és minek után fél éve van még a büntetésének megkezdéséig elfogadja egy üzletember, Henrik Vagner megbízását, hogy derítse ki ölte meg az unkahúgát 40 évvel ezelőtt.

Segítségül szegődik hozzá egy börtönviselt punk csaj, aki mellesleg főállású hecker egy biztonság- technikai cégnél.

A film összességében 2 és félórás, ebből az első közel másfél órában a rendező két szálon, felváltva futtatja a történetet.

Először Blomkvist történetébe pillanthatunk be, megtudva állítólagos bűntettének előzményeit, motivációját, hogy miért is vállalta el ezt a lehetetlennek tűnő megbízást.

A másik szálon Lisbeth Salander-t ismerhetjük meg.

Lisbeth egy leszbikus punk csaj, tele tetoválással és piercinggel, és még motorozik is. Bár a leszbikusság inkább a vele történtekkel van kapcsolatban mint szexuális identitásból adódna. A történet folyamán ennek jelentősége lesz.

Lisbeth személyiségén keresztül bepillantást nyerhetünk a családon belüli erőszak elszenvedőinek életébe, fájdalmába. Lisbeth-tel emelet a nevelőtisztje is erőszakoskodik, így ő nem csak a múltban szenvedett, de a mostani életébe is el kell viselnie a férfiak erőszakos viselkedését. Ezeket jeleneteket a rendező igen naturista módon mutatja be a közönségnek, így egy idő után teljesen meg tudjuk érteni Lisbeth cselekedeteit.

A nyomozás során e két ember próbál meg megbízni egymásba és együtt erednek a feltételezett gyilkos nyomába. Ahogy beleássák magukat a Vagner család történetébe, úgy derül fény a mocskosabbnál mocskosabb titkokra és gyilkosságokra...

Blomkvistet Michael Nykvist személyesíti meg aki a jelenlegi svéd filmgyártás legkeresettebb színésze. Bár játékát sajnos Lisbeth megszemélyesítője Noomi Rapace teljesen elhomályosítja. Nem meglepő hogy ez után a szerep után Noomi megkapta a svéd Oscar-díjat.

A rendező(vagy az író Stieg Larsson – elég nehéz eldönteni) fokozatosan építi fel a krimi fonalát, melyet egyes jelenetekben egy kicsit több feszültséggel told meg, így néha az embernek olyan érzése támad mintha nem is krimit hanem egy thrillert nézne. De ez nagyon jót tesz a filmnek.

Láttunk már olyan két és fél órás filmet melynél már az első 20 percben el kezdünk fészkelődni, de ennél filmnél ilyenre ne számítsatok. Inkább azt fogjátok sajnálni, hogy vége.

Összességében egy általam régen látott nagyon jó film. Messze jobb a mostani amerikai filmeknél. Nem csoda, hogy minden idők legjobb svéd mozi és DVD eladási számokat produkálta a Tetovált lány.

Csak sajnálni tudjuk, hogy eddig (tudomásom szerint) senki nem vette meg a jogokat mozis vagy DVD forgalmazásra.

Jó hír hogy akinek tetszet a könyv, de nem fér hozzá e remek műhöz, hamarossan egy amerikai változat készül a könyből, mert Brad Pitt és Quentin Tarantino megvásárolta az amerikai megfilmesítési jogokat.