Bakács Tibor Settenkedő írt kritikát a Watchmen c. filmről a DVD és Blu-ray megjelenésének apropóján:
"Minden a rossz ízlésen múlik, amin viszont nem érdemes vitatkozni. Nekem ízléses, izgalmas, belülről szerethető mozi a Watchmen. Melodramatikus lelkű Tarr Béla rajongók ebben az esetben kíméljenek! Vagyis én csipázom a képregényeket, talán azért, mert gyerekkoromban a Piszkos Fred és a Kockásfülű nyúl között lehetett csak választani, akik szintén szuperhősök voltak ugyan, de én gyerekként Supermanre vágytam és Batmanre, olyan csávókra, akiknek nem probléma megmenteni sem a világot, sem a közben bajba jutott béna csajokat.
Amikor Alan Moore megírta és Dave Gibbons megrajzolta a Watchment, különös elegyet alkottak. A kiszuperált szuperhősök között láthatjuk a Rorschach nevű rendőr-sorozatgyilkost, aki örökölte "apukája", Frank Miller, alkoholos-drogos baritonját és írói képességeit, hiszen az ő naplójából tudjuk meg, hogy valójában mi is történt 1985-ben Amerikában.
Zack Snyder, aki bevállalta a képregény megfilmesítését – mire Alan Moore beszólt, szerinte lehetetlenség filmre vinni – lazán egymásba keverte a XX. század nagy és hamis mítoszait. A Holdra szállást, a vietnami háború elleni hippi tüntetéseket, Nixont, plusz az A bombát, kinek kísérleti gyermeke Dr. Manhattan, aki kvázi Isten. Megmentheti az emberiséget, ha akarja. Akarja is, csak kicsit depressziós tőlünk az együttélés alatt.
Alan Moore a képregényben és Zack Snyder a filmben is, természetesen használja a létsíkokat egymásban, amitől az ember legalább olyan jól érzi magát időutazásilag, mintha Terry Gilliam filmet nézne a Monty Python csoporttól. Nem lehet véletlen, hogy Terry Gilliamet is felkérték a rendezésre, de ő végül megriadt a képi transzformációtól.
Zack Snyder viszont szubkulturális sikerrel vitte filmvászonra Frank Miller 300 című cuccát, amivel bizonyította, hogy tud képregényfilmben is gondolkodni. Az én világomban persze a Tarantino-Miller-Rodriguez-féle Sin City a főváros, de az Őrzőket felvenném benne rendőröknek. A cím fordítása most is suta őrző, néző, vigyázó jelentéssel, hisz a mitológia szerint fontos, hogy a kék ember Dr. Manhattan apukája valaha órás volt, akinek a szakmai hivatása akkor omlott össze, mikor a kvantumfizika és Einstein szerint bebizonyosodott a tér és idő relativitása. Innentől minden órát hordó ember éppoly anakronisztikus, mint a ceruzával író ember. Az órásmestertől pedig csak egy galaktikus köpés távolságra van az Isten, aki a világ működési szerkezetének megalkotója. A fogaskerekek azóta is forognak, pedig a szerkezetbe került némi kvarchomok és uránium, hisz nemsokára Iránnak is lesz olyan klassz bombája, amit a Manhattan Projectben dolgoztak ki az angolok és a magyar zsidók a kicsi sárgák ellen Los Alamosban.
Ebben a filmben nekem az a legdelejesebb, hogy hiába van vége a hidegháborúnak, hiába együtt szodomizálja barátilag az USA és Oroszország a világ válságtérségeit, a depressziónak nem lett vége. Sem a vásznon, sem az előtte ülők lelkében. Vagyis fekete és dekadens a világérzés 2009-ben is, így az üzenet és a feeling kapcsán a Watchmen se nem buta, se nem gyerekes, úgy is mondhatnám, hogy eschatalogikus, mint ahogy a Biblia sem jósol szivárványos véget a biocsomagoknak.
Jó, ha tudjuk, szülőként főleg, hogy az ártatlannak tűnő szuperhősök lényegében mentálisan beteg emberek, így a filmben is durva erőszakkal történik minden, szerelmi aktus és gyilkolás egyaránt. A Watchmen nem gyerekfilmnek készült. Persze lehet, hogy Magyarországon a válások nagy száma miatt ez nálunk mégiscsak délelőtti matiné. Csak azért mondom, hogy véletlenül se nyomjuk be a gyerekeknek a videóba, ha le akarjuk őket rázni két órára. Én azért örülök annak, hogy legalább a törpe trancsírozását nem mutatja a kamera, csak kicsit, ahogyan egy lengőajtó engedi. Talán azért, mert Buñuel óta tudjuk, nincs rosszabb vagy szebb annál, amit nem látunk, csak elképzelünk. „Örülünk Vincent? Örülünk.”
Mondom, egy ilyen van, a többit viszont látjuk. Tökéletes vizuális és technikai kivitelben. Fejszecsapást, zuhanást, az atomok szétesését, szerelmes csókot gombafelhő közepette, vörös Marson oxigénhiányos randit és szakítást. Érdekes, hogy az idő- és térutazás nem veszi el a szorongásunkat attól, hogy a világnak mégiscsak vége, főleg, hogy a szuperhősök is detoxikálóba és pszichológushoz járnak. A fő-fő-főnök, Dr. Manhattan is elkapta a brókerek betegségét, nem érdekli őt semmi, különösen az ember és a Föld, itt az ideje továbblépni ezeken a hülyeségeken. Nietzsche jut eszembe erről, és az ő tökéletes, új embere, aki tök jól néz ki öltönyben, okos, kreatív, csak nincs neki semmi testszaga. Nem csoda, hogy barátnője úgy érzi, hogy nem kúrja őt senki, csak egy szoftverprogram pettingeli őt a világhálón keresztül.
A vége, hál' istennek, szomorú. Természetesen csak a szomorú fantasyk fogadhatóak el az ízléses ember számára. A Brazil is ilyen, a Dűne vagy a Blade Runner sem happy. Ahogyan Odüsszeusz mítoszát is Penelopé szopta meg rendesen, meg a halott görögök, plusz Kyklopsz, s persze Nausziká, bár a ribanc élvezte.
A film végén a sajtómogul ki van akadva, hogy tiszta hippi lett a világ, mindenki szereti egymást, nem lehet híreket és médiát csinálni. A jó hír, nem hír - írta erről Henri Boulad tömören. Valakinek eszébe jut, hogy írni kéne egy Ronald Reagan nevű színészről, aki most elindult az elnökválasztáson. A főnök lebassza őt: elképzelhetetlen, hogy 1985-ben az USA-ban egy cowboy szerepeket játszó színész elnök legyen?
Hát, igen, bólintunk, ezt magunk sem képzeltük. A Terminátor kormányzóvá választásán meg sem lepődtünk, csak azon, hogy a moziból ismert hőseink mind leléptek a vászonról a politika piszkosabb porondjára. Obamának már úgy örülünk, mint ovisok a fekete Mikulásnak.
Azóta még inkább tükör által és homályosan látjuk, mi a való és mi a fantázia ezen a Földön, amit Valaki jókedvében rajzolt a Semmibe. Közben szólt Nat King Cole vagy Bob Dylan, a teremtéskor már megvolt az Alkotónak az összes Simon and Garfunkel bakelit. Mire eljutunk Wagner: Walkürök kilovaglásáig, - a filmben ez egyértelmű tisztelgés az Apokalipszis most-nak, - a világnak úgy is vége lesz, mint egy botnak. Orwell 1984 –e után az 1985 is rossz tippnek tűnt, de semmi gáz, egyszer tényleg kihúzzák az ember-szuperhős számait, s akkor bankot robbantunk, a bazár meg bezár. Addig mozizzunk így.
BTS"
Kapcsolódó termékek:
A 2009. 08. 18-án megjelent Watchmen DVD-k és Blu-ray
