Bárhonnan is nézzük, Jacques Mesrine nem egyszerűen csak gengszter volt, hanem a francia alvilág ikonja, aki vak dühvel gyűlölte a törvényt és a társadalmat. Mesrine nem egyszerűen csak egy bankrabló volt, ő egy nagy "ügy" szolgálatában lépett a nyilvánosság elé: interjúkban vadul érvelt az embertelen börtönviszonyok ellen. Több börtönből és bírósági tárgyalásról is megszökött, folyamatosan fricskát mutatott a hatóságoknak. Két önéletrajzi könyvet is írt. Szemtelenségét a francia kormány nem nézhette tovább: végül Párizsban, a nyílt utcán lőtték agyon.

A francia első számú közellenséget Vincent Cassel (Ocean's Twelve) személyesítette meg a vásznon. Cassel 12 éves volt, amikor Mesrine meghalt. A színész a családjával abban az utcában lakott, ahol Mesrine-t meggyilkolták. A színész ma is pontosan emlékszik a történtekre: bátyja épp fociedzésről tartott hazafelé, amikor szemtanuja volt az eseményeknek. "Nem tudtam, ki az a Jacques Mesrine, - mondja. "de azonnal bekapcsoltuk a tévét, és meghallgattuk az egész történetet. Lenyűgöző és egyben sokkoló volt. A holttestét mutatták élő adásban!"

A színész a film.com-nak adott interjút a mozifilmek Nagy-Britannai premierjének kapcsán:

- Ki is volt Jacques Mesrine?

Jacques Mesrine egy nagyon híres francia gengszter volt, akit 1979-ben a rendőrség lőtt agyon az utca közepén. A holttestét a kormány úgy mutogatta a tévében, mint valami kinyilatkoztatást. Mesrine az első olyan bűnöző volt, aki a média érdeklődését a saját hasznára fordította. Ebben az értelemben, olyan volt mint egy francia rocksztár, az emberek első számú celebje volt. Én azt hiszem, hogy ő tényleg megpróbált mentséget keresni a tetteire, de egyúttal mindenáron bűnöző is szeretett volna lenni, már gyerekkora óta.

- Mesrine nagyon komplex és komisz volt. Önt mi vonzotta leginkább a szerepben?

Nos, talán az, hogy benne semmi sem volt egyértelmű. Homályos, ellentmondásos és ellentétes személyiség volt. Én sosem akartam ítélkezni a karakter fölött, hanem Jean-Fracois Richet-vel és Gerard Depardieu-val közösen a karakter személyiségének minden aspektusát be szerettük volna mutatni, hogy utána a közönség ítélkezhessen, ha akar. Rosszfiú volt, de nem annyira, mint ahogyan a média lefestette. Maga mögött hagyta azt a Robin Hood stílusú figurát, akit belőle csináltak, hiszen ő nem volt az: sosem adott semmit a szegényeknek. Ő egy showman volt. Teljes mértékben a maga hasznára fordította a médiát: befolyásos személyt varázsolt magából, mindig a pozitív dolgokat kiemelve a tetteiben.

- Ön szerint miért volt mind a tömegek, mind a francia lakosság számára olyan szimpatikus?

Hát, először is, nem minden francia ember szereti Mesrine-t, egyesek féltek tőle, másokat már a hangjától is kirázza a hideg, azonban tény, hogy a társadalom szegényebb rétegeiben azért kedvelték, mert Mesrine merte fenyegetni a kormányt, mert bohócot csinálni a kormányból. Elég bátor volt ahhoz, hogy mindezt megtegye és mindig kész volt meg is fizetni érte. Véleményem szerint, ez az oka, hogy a külvárosi hajléktalanok szemében még ma is hős.

- Ez bár nyilvánvalóan egy francia történet, mégis A sebhelyesarcú vagy a Nagymenők című filmekhez hasonlítják. Ön egyetért ezzel?

Annyiban igen, hogy mindhárom film bűnözők történetét meséli el. Viszont Mesrine valós személy volt. A filmben bemutatott jeleneteket, mondatokat nem megírták, hanem ezek így történtek meg az életben is. Szerintem ha előtte még sosem hallott semmit Mesrineről, a filmvásznon a valóságot ismerheti meg, csak legfeljebb más szemszögből.

- Önt pedig Robert de Niro-hoz hasonlítják, hiszen csakúgy mint de Niro, Ön is jelentős fizikai változáson ment keresztül egy szerep kedvéért: felszedett magára 20 kilót. Ez a változás mennyiben befolyásolta az Ön személyiségét?

Szerintem minden színész álma az, hogy olyan drasztikusan átváltozhasson, mint ahogyan én is tettem. Az egyetlen probléma, hogy kell találni hozzá egy filmet is , amiben ezt meg lehet tenni, különben kissé nevetségessé válhatsz. Számomra ez a film volt az, amiért képes voltam erre a változásra. Ön Robert de Nirot említette, de nyugodtan mondhatta volna Eric Banat, aki a Chopper vagy Tom Hardyt, aki a Bronson kedvéért változott át. Szerintem ez is  a színjátszás része. Rám mindig nagy hatást gyakorol, ha látom, hogy valaki ezt megteszi és ez olyan valami, amit én is mindig meg akartam tenni. De most már tudom, hogy ez fizikailag rosszul is elsülhet, nem vagyok biztos benne, hogy még egyszer megtenném.

- Az alakításért Ön Cesar-díjat kapott (a francia Oscart). Hogy érzi, ez milyen hatást gyakorol az Ön karrierjére?

Nem hiszem, hogy emiatt bármi is megváltozna. Talán annyi, hogy ahogy egyre öregebb leszek, egyre jobban tudom, mit akarok csinálni és mit nem. Tudja, a színjátszás a mindenem, amit már 20 éve művelek, és úgy érzem, egyre jobb leszek. Egy jó francia borhoz hasonlítanám magam.

- A film a 70-es években játszódik, azonban Ön lát párhuzamot a mai világgal? Hiszen akkor jobboldali kormányzás volt, ahogyan ma is. Mesrine a rossz börtönviszonyok mellett állt ki, és manapság is még sok a probléma a börtönökkel.

Biztos vagyok benne, hogy találhatna még párhuzamokat, de szerintem ezek csak véletlenek. Ez a film nem akarja kritizálni a mai francia kormányt, nem ez a szándéka.

- Visszatérve a filmre: Ön és a stáb a 9 hónapos forgatás alatt körbejárták a világot. Milyen volt 9 hónapig Mesrine-nek lenni és milyen volt utána a napi rutinba visszatérni?

Nos, hát én mindig úgy tekintettem rá, mint egy nagy kalandra. Sosem panaszkodtam semmire sem. Sokszor, amikor a forgatás után visszaértem a hotelszobámba, még a számítógéphez ültem, és Jean-Francois Richet rendezővel még egyszer átvettük a napot online is. Emlékszem, ilyenkor sokszor végigvettük újra a jeleneteket, és megbeszéltük, mi lesz másnap. Végül mindig emlékeztettünk magunkat arra, milyen szerencsések is vagyunk, hogy elkészíthetjük ezt a filmet. Mert ez az igazság: szerencse, hogy színészként egy olyan filmben vehetsz részt, amihez minden tárgyi feltétel és pénz rendelkezésre áll. Hogy egy hihetetlen jó stábbal a világ számos országában forgathatsz. Átkozottul szerencsésnek érzem magam, hogy ennek részese lehettem, és próbálok semmit sem elfelejteni ebből a 9 hónapból.

- Ön Gerard Depardieu-val játszott együtt. Nem volt olyan érzése, hogy Depardieu szeretne inkább irányítani? Milyen volt együtt dolgozni vele?

Mindenekelőtt, nem hiszem, hogy Gerard Depardieu bárkinek is át szerette volna adni a karmesteri pálcát, és szerintem totálisan igaza van, hiszen már számos dologban bizonyította tehetségét. Remélem, lesz még lehetőségünk együtt dolgozni. Én csodálom őt. Évekkel ezelőtt megkérdezték tőlem, hogy ha bárkivel készíthetnék interjút, ki lenne az. Rávágtam: Gerard Depardieu-val, nem kérdéses. Hiszen ő az ő generációjának nagy színésze. Úgy érzem, én is igyekszem arra a szintre eljutni, mint ő.

- A 7 évnyi filmes tapasztalattal a háta mögött, mennyire nehéz egy szerepet kiválasztani? Hiszen néha nem jól sül el, a film sem lesz olyan jó, mint várta. Ön hogyan választja ki a szerepeit?

Semmiképpen sem csak a tiszta logikával. Véleményem szerint, bízni kell magunkban, a belső hangunkra kell hallgatni. A forgatókönyv második oldalánál már tudod, hogy részt kellene-e ebben venned vagy sem - ebben hiszek. Emlékezni kell az első megérzésre, mert a legtöbb esetben az a legjobb tanácsadó.

Kapcsolodó termékek:

Halálos közellenség - 1. rész (DVD)

Halálos közellenség - 2. rész (DVD)

Halálos közellenség díszdoboz (DVD)

Halálos közellenség - 1. rész (Blu-ray)

Halálos közellenség - 2. rész (Blu-ray)