Múlt héten volt a premierje Amerikában a Judd Apatow rendezte Ki nevet a végén (Funny People) című filmnek.

Apatow, aki a 40 éves szűzzel és a Felkoppintvával már bizonyította, hogy ért a komédiázáshoz, most Adam Sandler, Seth Rogen, Jason Schwartzman, Leslie Mann és meglepő módon, Eric Bana segítségével a stand-up világába kalauzol el bennünket egy keserédes történet útján.

Adam Sandler egy komikust alakít, aki úgy tudja, haldoklik, de mégsem hal meg. Ez az élmény arra ösztökéli, hogy jobb emberré váljon. Ezért szárnyai alá vesz egy fiatal komikust (Seth Rogen), hogy segítse a pályán, és volt barátnőjét (Leslie Mann) is igyekszik visszahódítani. Ő azonban már férjnél van.

A laikusok bizonyára csodálkoznak, hogy az ausztrál férjet, Clarke-ot játszó Eric Bana, hogyan kerülhetett egy vígjátékba. Hiszen eddig olyan drámai alkotásokban láthattuk a színészt, mint a Sólyom végveszélyben, a Hulk, aTrója, A másik Boleyn lány vagy a München.

A 41 éves - és valóban ausztrál - színész pályája Melbourne-ből, a stand-up komédiák világából ívelt át az amerikai A kategóriába.

Az A.V. Clubnak a színész a Funny People premierjének apropóján beszélt:

- A Ki nevet a végén azt mutatja be, hogy a komikusok hogyan tudnak megküzdeni az életükben felmerülő gondokkal. Van olyan komikus, akinek van titkos nyomorúsága?

A saját tapasztalataim alapján azt mondhatom, van. Sok kollégám, akikkel együtt dolgoztam, küzdött magánéleti problémákkal. Nagyon-nagyon-nagyon nem voltak vicces emberek színpadon kívül, szóval ez a kettősség igen gyakori dolog. Úgy érzem, hogy a filmbeli karakterek nem voltak annyira borúsak, mint ahogyan a való életben lettek volna.

- Ez volt az oka annak, hogy annak idején kilépett a komikusok világából? Megfertőződött ezekkel a sötét gondolatokkal?

Nem. Nézze, őszintén mondom, ez számomra elkötelezettség volt, és tény, hogy ez olyan valami volt, amihez értettem. Régebben csak bolyongtam és tényleg ötletem sem volt, mihez kezdjek az életemmel. Aztán felálltam a színpadra és ott jól éreztem magam. Azt mondanám, nem az vagyok, aki mindenáron sürgetést érzett, hogy szembe álljon vadidegenekkel és megnevettesse őket, de a tudat, hogy mindennap felkelek, felállok a színpadra és történeteket mesélek az embereknek, akik ezeken jól szórakoznak: ez mindig is varázslatos érzés volt számomra. Ez akkor bárminél többet jelentett nekem. De amikor abbahagytam, már 30 éves voltam, és úgy éreztem, hogy még nem tudtam felfedezni a felnőtt énemet. Hogy még mindig nem tudtam igazán felnőni.

- Az Ön sikerei számos esetben véletlennek tűnnek. Vagy mindig előre tervez?

Nos, nem. Ezek a dolgok bár tervezettnek tűnnek, én mindig csak megvalósítható, rövid távú célokat állítok fel magamnak. Nem készítek 3 vagy 5 éves tervet. Szerintem ez sok csalódáshoz vezet, és így nem lehetnék elég rugalmas. Szóval én inkább átértékelem, hol is állok pillanatnyilag, és ezek után jelölöm ki a realisztikus céljaimat. És szerencsére, eddig mindig lehetőségem volt az esetleges hibák rendbehozatalára és a jó szerencse is mellettem áll.

- Ön mostanában rendezett egy dokumentumfilmet Love the Beast (Szeresd a szörnyet) címmel, amely az Ön életreszóló szenvedélyét örökíti meg az 1973-as Ford Falcon Coupe autója iránt. Vannak filmkészítői ambíciói vagy ez csak egyszeri tisztelgés volt az autója előtt?

Nem, úgy vélem, visszatérek inkább a történetek elmeséléséhez. Egy kicsit telve voltam a színjátszással, mint aki túlaludta magát. És ez a dokumentumfilm egy módja volt annak, hogy úgy mondhassak el egy történetet, ahogyan szerintem a legjobb. Imádtam ezt a filmet, és szeretnék majd még valami hasonlót csinálni egyszer, talán valamilyen elbeszélő jellegűt. De nem rohanok. Szeretem, amit most csinálok. Ausztráliában egyébként nagyon jó visszajelzéseket kapott a Love the Beast, épp most adtuk ki DVD-n is. Remélem, hogy az USA-ban is hasonló sikere lesz majd.

- Amikor főszerepet kapott a Chopperben, nem ijedt meg a feladattól? (A színész első mozis főszerepe) Mert egy dolog fokozatosan otthagyni a stand-up-ot, és megint más egy merőben más műfajba hirtelen beleugrani.

Nos, úgy éreztem, esélyt kaptam, hogy azt csináljam, amit mindig is akaratam. És amikor a lehetőség nyitva állt, nem néztem hátra. Csak ráléptem az útra. 10 év eltelt, és én ezalatt az idő alatt semmi olyannal nem foglalkoztam, ami a stand-uppal kapcsolatban lenne. Egyszóval a Ki nevet a végén igazán különleges. A forgatókönyvet olvasva, most először éreztem úgy, hogy ez passzolna hozzám. Nem sokszor nézek TV komédiát és gondolom azt, hogy : "Hát, ennek én is részese lennék." Általában az ellenkezője igaz. Megnézem és élvezem őket, de nem érzek késztetést, hogy részt is kellene vennem bennük. De ebben az esetben úgy éreztem, hogy ezt a karaktert magamra tudnám ölteni. Akartam ezt a szerepet.

- Judd Apatow Önre gondolt, amikor a karaktert formálta? Hiszen Ön is ausztrál.

Nem, a férj eredetileg amerikai, én kértem meg Judd-ot, hogy legyen inkább ausztrál.

- Az Ön karaktere rögeszmésen szereti az ausztrál focit. Ön írta az ausztrál vonatkozásokat?

Nem, nem, nem, Judd csak hagyott engem kibontakozni. Afféle nem hivatalos szaktanácsadó voltam foci-ügyben. Nagyon boldog vagyok, hogy ezek a kis dolgok belekerültek a filmbe.

- Látszólag Clarke átlagos, kissé zavarodott és közönyös srác. De rövid idő alatt mégis szimpatikus lesz a nézőknek. Nehéz volt ezt eljátszani?

Ezt a részt nagyon komolyan vettem. Olyan drámai voltam, amennyire lehetséges volt, mert ez nagyon bonyolult jelenet volt. Látszólag a fazon kissé mániákus. De el kellett hitetnem, hogy Leslie és én valóban szerelmesek vagyunk egymásba. És ez nagyon nehéz volt, mert itt nem a hagyományos romantikus jelenetről volt szó, amelyben a nézők elé rakják az egyértelmű sémákat. A szövegem szerint épp azt fejtem ki a feleségemnek,  hogy mennyire szeretnék lefeküdni Cameron Diazzal, miközben imádom a feleségemet. Hát ez abszolút nem egy szokványos romantikus jelenet volt. De valahogy a film végére tényleg elhisszük, hogy szeretik egymást. Fontos volt ezt a szerepet jól kidolgozni és sokszor elpróbálni, hogy meggyőző legyen.

- Visszanézve az eddigi munkáira: Elégedett az ösvénnyel, amelyen eddig haladt? Vagy vágyik rá, hogy bárcsak többet tudott volna egy-egy szerepből kihozni, mint amit végülis kihozott?

Nem, hátranézni mindig felesleges. Szerintem, ha a kezdetektől tervezel és csak azzal foglalkozol, hogy 'OK, most leülök, és kigondolom, mit is fogok csinálni', abba valószínűleg bedilizel. Én olyan vagyok, aki valóban szeret nem önmaga lenni. Ha jobban belegondol, ez a lényeg, tudja. Én szerintem ez egy színész munkája. A színészet a valami más keresésének a mellékterméke, mert úgy érzem, ez az én dolgom.

- Sokáig nem játszott vígjátékokban. Milyen volt fejest ugrani egy olyan komédiába, ahol olyan kíváló, rutinos írókkal és színészekkel dolgozhatott együtt, mint Apatow, Sandler és Rogen?

Először ijesztő volt. Ők a komédia-maffia. Óriási Apatow és Sandler rajongó vagyok. Persze az összes alkotót nagyra becsülöm. Nagyon félelmetes volt. Nem tudtam, mire számítsak, mivel azelőtt még egyikükkel sem dolgoztam együtt. Ők egyszerűen csodálatosak voltak: nemcsak hogy szívesen láttak, de éreztették velem azt is, hogy szakértő kollégának tartanak. Meghallgatták az ötleteimet és értékelték is őket, és így tovább. Teljes rangú munkatársnak éreztem magam, és imádtam ezt a közös munkát. Adammal egykorúak vagyunk, figyelemmel kísértem a karrierjét és nagyon tetszik, amit csinál. Valódi élvezet volt, hogy lehetőséget kaptam vele együtt játszani. És a stábbal is nagyszerű volt együtt dolgozni. Szerintem Leslie hihetetlenül vicces ember. Nagyon sokszor igyekeznem kellett, hogy a jelenet közben megőrizzem a komolyságom. Egyszóval nagyon jó volt.

- Nehéz lesz visszatérni a komor drámákhoz? Felfedezte újra, mennyire hiányzott együtt forgatni komikustársakkal?

Azt hiszem, ez igazából a rendezőtől függ. Elég gyakran úgy érzem, hogy egy forgatás nem olyan, mint amit vártam. Például a legkomolyabb film forgatása lehet egyben a legmókásabb forgatás is. De ez fordítva is igaz: a legviccesebb filmet is lehet a legkomolyabb körülmények között forgatni. Nem hiszem, hogy lennének egyértelmű szabályok. Szerintem ez tényleg csak a rendezőtől és az adott helyzettől függ. De ez a filmforgatás a mókázás csúcsa volt.

Magyarországon a filmet a UIP Duna Film forgalmazza és 2009. december 03-án kerül majd a hazai mozikba.