Receptkönyv és csók
David Yates rendező, háta mögött az egész roxforti Varázslóiskolával, azt ígérték a bűbájtól homályosan látó nézőiknek-olvasóiknak, hogy a fokozódó izgalom és látvány mellett végre megjelenik a csók. A csók, amely széles vásznon a kamaszkor utolsó álma, így hát némi túlkoros túlmozgással, de izgatottan én is besettenkedtem a moziba.
A Félvér Herceg…az alcím is azt sejteti, bizony itt vér lesz és gonoszság. Még jó, hogy lovasiandrásos szuperhősünk, Daniel Radcliffe, mezének hátán Harry Potter felirattal, most is jó formába van.
Úgy látszik, a világválság elérte Roxfortot is, mert a helyzet fokozódik, egyre több dementor és halálfaló bulizik a városban a felperzselt föld taktikájával, ami miatt még a suli igazgatótanácsa is összeült. Áruló van a csapatban.
Varázsló létükre lassan kapcsolnak, gondoltam, illetve gondoltam volna, ugyanis a figyelmemet nem a dramaturgia kötötte le, hanem a kép és a látvány. Az első tíz perc három D-ben megy, mozi-szemcsivel, kezedben popcorn, de nem eszel, mert attól félsz, hogy behánysz az ülés alá, akkora a három dimenzióban történő égből földre zuhanás. Hiába vagy tapasztalt ufó a moziban, akkor is félre húzod a fejed a vaskandeláber elől, mert van benned életösztön. (Bennem alig, így nem emeltem el a buksim, s az is jó érzés, ha nem koppan, és nem halsz bele.)
Szakmailag én attól hánytam, hogy a kép a térben tű éles vonalakkal bírt, tehát csak kicsi idő kérdése a térben való kinematografikus ábrázolás. A XXI. század mozija ez lesz, s jelentem, fullra bejött, s most azon aggódom, az ördög még ne vigyen el tíz éven belül, mert szeretnék egy egész estés, nem a csigák életéről szóló, hanem kardos-baszós mozifilmet térben látni. Mondjuk egy olyat, amit Salma Hayek táncol az Alkonyattól pirkadatigban, úgy ülnék a térben, hogy a whiskey az én számba csurogjon le formás lábikójáról.
A fincsi kezdet után, persze, beül a sztori, s most is úgy van, hogy a gonosz erők leigazolnak a versenytárstól valakit, fiatal fejlesztőmérnököt a Forma 1 varázsló istállójában, azt a rosszarcú Draco Malfoyt, akinek csak a pofája nagy, egy puha pöcs, kiderül a filmben, de legyünk őszinte nézők, mi is sejtettük, így nem igazán féltünk göthös gebe alakjának árnyékától a kockaköveken.
Különben is, az izgalom most más rózsabokorban terem. A filmsorozat már olyan régóta beszőtte szereplőinek életét, hogy a történet és az ő életük ekvivalens lett. Vagyis ekkora csajszikat és pasikat a nagy méregkeverő mester kanala helyett a petting és a csók jobban izgatja. Kamaszoknak kötelező, s olyan jól nevelt, hogy még a minden obskúrus, titokzatos hatástól rettegő katolikus egyház is megnyalhatja a pálcáját. Hiába, az angolok adnak arra, hogy a szex elfojtott és iskolai szinten jól szabott legyen. Ennek ellenére helyeske az a jelenetsor, hogy Ron Weasleynek összejön egy lány, s rajta is marad, pedig ő már kaparná le magáról. Jó dolog a csók, de nem ennyire. Ennyi macsó kell a röhögéshez.
Amúgy Dumbledore durván fiatalít, s megkéri Harry Pottert, hogy mélyüljön el a roxforti levéltárban, ami egy dézsa víz, némi varázsporral. Az én fiatal koromban az ilyet még mescalinnak hívták, változnak az idők, a nagy drog a vastag könyv lett, aminek kivetülése a moziban nemcsak sikeres, hanem szép is, érdekes is.
Némileg ásítozva a feszültség építkezésén, avval szórakoztam, hogy a képet néztem, abban hogyan mozog a kamera, az élesség, miként változnak a színek és a motívumok. Hát, nem találtam benne hibát. Mindenféle síkból, mindenféle trükkel fűszerezve a sztori képi kivitelezése maximális. Ez a záró-film miatt fontos, ami operai jellegű tutti lesz, s az majd kívánja a vizuális szuperplusszt a véghez. Akkor nem fáj annyira. De erre már most is képesek, ugyanis ez egy sima üldözéses dramaturgiájú light horror, amit azonnal elunnék, ha nem száguldana a képekkel a szemem. Mindig lemaradok, s ez jó, ezt várom egy filmtől, legyen váratlan, még akkor is, ha tudom, miről van benne szó.
Nem az a film alapkérdése, hogy Potter vajon megússza, hanem az, hogyan addig mennyit szív. S ezt minden oldalról élvezhessem. Mindegy, hogy ki segít ebben, barát vagy ellenség, Voldemort, vagy Hagrid. Tulajdonképpen nehéz megérteni, Potter miért is nem áll át a sötét oldalra, hisz ott mindenki színesebb egyéniség, az élettörténete is kacskaringósabb. Perselus Piton már annyira gyűlöletes, a nézése is méregzöld, hogy alig várom, mikor lesz a pólókon akkora sztár, mint Marilyn Manson.
A film félidejében, amikor a tévében reklám van, most is látunk egy sportcsatát, amiben rehabilitálódik Ron, igazi cerberussá válva a kapuban. Vagyis most is igaz a tétel, ha tök béna vagy ahhoz, hogy legyen csajod, legyél focista vagy rock zenész. A csata inkább egy Fradi-Vecsés rangadóra emlékeztetett, de a lényeg, hogy a Grippenesek, minden korrupció ellenére, maradtak a BEK Ligában.
Szerencsére a WADA nem jár moziba, mert a drogteszten simán lebuktak volna a gimnazisták. A placebo nem magyarázat semmire. Roxfortban drogoznak, s ebből még vizsgázniuk is kell.
Istenem, a mozi még szabad, Potter még mindig jó formában van. Na, ja, homlokán ott a márkavédjegy.
Bakács Tibor Settenkedő
Fotók itt!
